Szintek


Most higgadtan ketyeg az óra a falon.
Állandóságot sugall, s ez oltalom.
Az ég hideg kék, a pereme már rőt,
aztán rohan a sok taposólábú barom.
Felőrölhet bárkit, mint korszerű ipari malom...
Az egyensúly békéjéből mi űzte ki őt,
a mélyben szunnyadó, feltörő nyers erőt?

Tomboló hatalomvágy, vagy lelki baj kergette ki?
Saját döntése lehetett, hogy elkövetett annyi bűnt.
Saját végzetét cipelve a hátán rohant neki
a végtelen vastagságú falnak, és tudja-e valaki,
lerombolhat-e egy olyan tribünt,
ami el sem enyészett, de még fel sem tűnt.

Jobb-e egy diktátor, mint egy falka apró maki,
ahol az alfahím a maga helyét harcolja ki?

Ez a tribün az uralkodni vágyó vándor élete és célja.
Hogy eléri-e, ki tudja azt?
A pénz, hatalom, szex nem boldogít?
Miféle hit ad örök vigaszt?

De az igazi földművelő paraszt
nem hallgat semmiféle óraketyegést.
Nem magasba vágyik, hanem esti nyugalomba.
Szívét a hőség, és a traktor pora nyomja.
Semmit fontosat nem halaszt,
és sajnos néha semmit meg nem ért.


Győr, 2013.08.04.

Zöld pulifa. Ugat-e?

Törpeharcsák kóborolnak a vadonban, meleg vízben. A Szigetköz szép. A patakon sikerült száraz lábbal átkelni.

Katasztrófavédelem

Száguld a tűz a mezőn, és a házakon át.
Fut a víz az ártéren, és néha nem fékezi magát.
Rohan a láng, és letarolja a gyepűt,
aki oltja a tüzet, talán árvízért kiált.

Elaludt-e a vészterhes láng, vagy csak kihűlt?

Az emberek biztonságát ki vállalja fel?
Mindannyiunk álmáért vajon ki felel?
Be lehet-e tartani a törvényekben leírt összes jóindulatú betűt?
Minden szörnyű tapasztalunk bennünket nevel.

Fent állsz a gáton, és kiáltasz:
Ott vigyázz, ömlik, elmoshat az ár!
Ha a víz levonult, lucskos emlék csak a nyár.
Ha nem teszel semmit a vész ellen, visszahullik rád az.

Hány ember lelkében csapódik le a kár?

Ármányos, vagy véletlen rossz dolgok támadhatnak meg,
készülj fel rájuk, ahogy lehet.
De soha ne add el dacos, ellenálló lelkedet,
bármely félelemnek, ami katasztrófába vezet.


Győr, 2013.08.02.

Emlékek a fogadóról

A vándor belépett, zilált, véres fejjel.
- Kocsmáros! Van itt épelméjű ember?
Valaki a sötét sarokból orrhangon kiált:
- Vigyázz, jóember, ne igyál több piát!

Harminchat hajlott hátú marcona lelkű cinikus férfi nem mer
az asztaláról felnézni a petróleumlámpa fénybe.
Az idegen leül egy üresen hagyott asztalhoz, és teker
egy füstölnivalót, aztán tenger
szenvedéseire emlékezik, mintegy álmodozva...

Talán megjelent szeme előtt elmúlt, és eljövendő sorsa.

Felállt a vénlány:
-Mit adhatok, uram?
-Bármit, amit megfizethetek, és van.
-Nem sok dologra van nekem szükségem,
szerény vacsorámat, és alvóhelyemet kérem.

-Uram, előkészítették neked azt régen,
magam is ágyaztam rád az elmúlt negyvennégy évben.
Szól a vándorló ember: Eressz vágyaidból, ostoba némber.
Nekem nem kell más csak egy friss vizű kút
az álom után, és mindenképp vár egy hosszabb út.

Magában gondolta: e nő arca milyen rút.

Szobájában megmosta sebeit, és elmúlt a kisebb fájdalom.
Célját még nem teljesen látta át.
Úgy gondolta, hogy egyedül átvág a Kárpátokon,
és megtalál, vagy megalapít egy új hazát.

Győr, 2013.07.30.