Szintek


Most higgadtan ketyeg az óra a falon.
Állandóságot sugall, s ez oltalom.
Az ég hideg kék, a pereme már rőt,
aztán rohan a sok taposólábú barom.
Felőrölhet bárkit, mint korszerű ipari malom...
Az egyensúly békéjéből mi űzte ki őt,
a mélyben szunnyadó, feltörő nyers erőt?

Tomboló hatalomvágy, vagy lelki baj kergette ki?
Saját döntése lehetett, hogy elkövetett annyi bűnt.
Saját végzetét cipelve a hátán rohant neki
a végtelen vastagságú falnak, és tudja-e valaki,
lerombolhat-e egy olyan tribünt,
ami el sem enyészett, de még fel sem tűnt.

Jobb-e egy diktátor, mint egy falka apró maki,
ahol az alfahím a maga helyét harcolja ki?

Ez a tribün az uralkodni vágyó vándor élete és célja.
Hogy eléri-e, ki tudja azt?
A pénz, hatalom, szex nem boldogít?
Miféle hit ad örök vigaszt?

De az igazi földművelő paraszt
nem hallgat semmiféle óraketyegést.
Nem magasba vágyik, hanem esti nyugalomba.
Szívét a hőség, és a traktor pora nyomja.
Semmit fontosat nem halaszt,
és sajnos néha semmit meg nem ért.


Győr, 2013.08.04.