Ott ül egy félszobor az aluljáró partján.
Csendben van, mint egy ajándék virágcsokor.
Bár nem olyan szép, amikor belekotor
a bűzös műanyagkukába.
A bal lába még nincs amputálva.

Tudja, hogy nem kap semmit, mégis kinyújtja kezét sokszor,
ez sima reflex ma már.

Melós volt, vagy tanár?
Ki volt a kedvence? Hofi, Stallone, vagy Latabár?
Régen elszakadt az összes családi gondtól,
nincsenek pénzügyei, amiket megfontol
hétről-hétre.
Már nem a végrehajtó, hanem legföljebb a mentő jön el érte.

Üldögél valaki a villamos padján.
Körülötte mindig széles tér támad.
Néha beszólnak idegenek, mikor kilátszik a fekély a karján:
"Baszd meg anyádat!"

Fáj neki, mert nem így akarta,
sokat gyalogol a budai hegyekben.
Megpróbál kaját kukázni a kertek mellett,
sokat talál, ahol az egyetem
korrupt hulladékszállítója hagyta.

Félfagyos álmaiban ott ült mosolygó anyja,
miközben a rendőrorvos és a helyszínelő
megvizsgálta és jegyzőkönyvezte:
"Ismeretlen halott nő."

Aluljárókban szalad sokszor a fürge szél a metrószerelvények előtt,
felülről nézi az életet, a sok nyomorult férfit. És őt.

     Győr, 2013.12.01.