Rohant egy csónak hosszan a folyón, nehéz hullámokat vetve.
Vezetője hátradőlt, és nevetve
élvezte a hűsítő, őszi esőt ígérő
tompa, barnás színnel fénylő
hullámzó, mindig változó vizet.

Senki nem fizet egy életen át sem akkora árat,
ami miatt bármely szeszélyes folyó kiárad.
Nem kérdezi meg a föld alatt bújó hód,
hogy amikor egy fa törzsét átrágja,
rosszat tesz-e, vagy jót.

Mackós külsejű, boldog, vidám ember
a természetet járja, néha ladikba ül.
Fényképez néhányat,
álmodik szépet és lágyat,
múltjában elmerül.

Hosszan úszik a csónak, végig a messze hömpölygő folyón.
Merészen bedőlő fák szegélyezik a partokat.
Szemtelenül világító fényes telihold
éles árnyékokat vet, mély titkokat kutat.



  Győr, 2013.08.21.