Mennyi vonat, mennyi autó, mennyi rohanás!
Milyen hosszú, és milyen kanyargós ez az út!
Mikor múlik el a mélyreható sebességvarázs?
Mikor nyeli el lelkedet a hűvös, megnyugtató garázs?
Egyszer majd eloltja szomjad a régen kívánt, mélyről fakadó, friss forrásvizű kút.

Ilyen ajándék nem mindenkinek jut.

Nehezen vándorol, akinek fáj sok testi, vagy lelki betegsége.
Másoknak megadatott, hogy nincs akadálya.
Az kihasználja. Száguld. Miért ne?
Aki előtt nyitva az életpálya,
nem adja ki magát fillérekért bérbe,
de lehet, hogy a túlhajszoltság lesz korai halála.

Aki tudja, mire vágyik, azt nem kötelezi törvénybetű,
mégis betartja, ha boldog akar lenni.
Biztonságra vágyik, de gyermeki álmait semmi
nem korlátozhatja. Nincs rajta rabszolgagyűrű.

A magas fák fölött apró denevéreket látott a kései nyár, vagy a korai ősz.
Hangukat nem hallotta sem kisróka, sem mókus, sem ember.
Egy vonatfütty a távolban túl hangosan szól, s elhalkul, elidőz.
Valaki egy pillanatra elaludt, s álmodott, hogy hazatérsz egyszer.

Győr, 2013.08.16.