Kis emberek araszolnak a fű alatt.
Hiszen csak apró hangyák ők!
Gondolatként a fennmaradás maradt
nekik, de egy hatalmas hangyaboly ad más jellegű erőt.

Ha számolatlanul elégítjük ki vágyainkat,
hörcsög-létre kárhoztatjuk magunk.
Elszalad a jólét, és megingat.
Sok túlzó kívánság lesz örök tanúnk.

Egy süppedős kereveten ücsörög az élet.
Gondolkodik, lesz-e rajta túl
valami, amely újra feléled,
vidáman szaladgál, kinyílik, mint a nyár,
vagy vicces arcú, fagyott hóember vár, habár,
ha hideg van, a meleget, ha meleg van, a hideget kéred.

Messzire kell nézni, és kitágul a határ.

Ennyit mondott a szomorú szalmabábu.
Várta már a zötyögős, fakerekű batár.
Arra gondolt: Soha nem leszek áru,
inkább égessenek el, ha elárult
egy károgó, fekete madár.

...és a szalmaalak eltűnt.
A millió varjú itt maradt.
Kárognak zajosan a legelő melletti fákon
ezernyi eltitkolt bűnt,
és csendben dúdolt, senki által nem hallott dalokat.


Győr, 2013.08.05.