(Egy veterán emlékirataiból)



Láttam, amikor nagyon nehéz volt valakinek.
Hallottam, milyen érzés annak, aki süket.
Háltam a belém hatoló fertőzéssel,
és nem éltem túl.
 
Hallottam ropogni sok-sok értelmetlen tüzet,
ahogy ártatlan felgyújtott állatok köré gyúl.
Kifulladásig harcoltam,
aztán futottam, mint egy nyúl.

Félve hátranéztem, és saját magam láttam, ott voltam.
Hittem, de semmilyen tüzet nem oltottam el.
Vártam, hogy egyszer jobbra fordul minden,
lestem a megígért feltámadást.
Álltam a haldoklószagú hajnalban, és ettem
az átkozott, kitaszított, száműzött ember húsát.

Vak férfiként váltam látóvá,
nem számít a bűz, és a mindennapos tetem.
Korai vadcseresznye illata kísér a süppedős ösvényen.

Önmagam járom végig magányos életem.




   2013.12.31.