Niki eltűnt, nyomot vájt a lába.
Repedt sarka gödrös medret vés.
Tegnap ordított, de mindhiába.
Vásznakat vág kéjes megvetés.

Niki megjött, kócos, tompa zajban.
Görcsös karja ingem tépte fel.
Jöhet bírád, tűzben égő baj van.
Átkainkról fegyver énekel.

Niki ledőlt hátracsavart kézzel.
Pribékek száján kié a vád?
Niki eltűnt, már hiába nézel,
nem rakhatok több máglyát alád.

Megtagad felszentelt rokon.
Modern máglyákat gyújt a láng.
Utolsó fénykép, eldobom.
Átölel első ősapánk.
Mit kér egy kopott néma jel?
Kukákban porladó szemét,
talán egy mozdulat felel.
Patkányként futunk szerteszét.
Galambok szállnak dúc alól.
Testünkre lusta gyilkos lő.
Szirénák riadt hangja szól.
Hívlak, de ne bújj még elő.

Halványuló lámpa.
Kis boltunk bezár.
Visszhangzik magánya.
Ne érints, ne érints, vége már.

Fényképek egy könyvben.
Földre borult só.
Hátsó ajtó dörren.
Búcsút int, búcsút int az őszutó.

Kóbor macskák fáznak.
Sünök rőt gyepen.
Didergő faházak.
Elszaladt, elszaladt a szerelem.

Lyukak kerítésen.
Félbehasadt ág.
Kétoldalú érem.
Bólogat, bólogat egy művirág.

Nem vagyok boldog, csak elégedett.
Deres hajamra szállhat a hó.
Lappangó szenvedély elégetett,
melegebb ágyakban most volna jó.
Nem vagyok kard, csak konyhai kés,
kedvező árakat emelt adó,
megértő támaszként fenyegetés,
nem vagyok válasz, csak választható.

Ártatlan meséid ki mondja el?
Elnémult csalogány hol énekel?
Virágos réteken, ott volna jó...
Örvénylik, hömpölyög három folyó.

Csatakos cipődet sár mossa át.
Ötven fád kivágja saját magát,
cikázva elrohan megannyi őz.
Álmatlan éjszakád hajnalt előz.

Hamis a válasz, de túl sok az ok.
Diszkóban táncolnak szökött papok.
Visszatért megváltónk. Ajtóban áll.
Csendesen mentőkért telefonál.

Kevesen maradtak jobbak közül,
megfáradt pásztorod elszenderül.
Robottal beszélsz, és fölötted két
vadmadár dalol egy kopott igét.