Ül a hóember, szemében széndarabok.
Gondolkodik. A répaorrom is én vagyok?
Sül a kismalac. Seggében fűszerek.
Gondolkodik. Megesznek. Miért legyek?

Áll a platánfa a sétaszigeten,
sok mindent látott, sokáig áll még.
Mókusok rágcsálnak, hát mindig így legyen?
Nyugalmat adjon a csendet kínáló ég.

Az igazi béke csak belül terem.


Győr, 2014.05.24.

Háromlándzsás harccal estünk egymásnak, mindegyikünk ellenkezett.
Világnézetek és életérzések kiáltoztak egymás felett.
A fő kérdés, mint mindig, hogy kinek van igaza....
Az igazság szubjektív. Szívjunk el egy cigit, aztán menjünk haza.
 
Majdnem mindegy, kitől kapom meg a túlélő ételem.
Az életből nem lehet több, csak annyi, ami jár.
Sikeres mesternek jó lenni,
de művésznek sohasem.

Mint tudjuk, a legnyomorultabb lény is lehet király.



2014.05.20.

Prózákat álmodik a szakember, a tétova vándor
Kedves szavakat mormol monoton munkája között
Prófétákról álmodik, s nem gátolja már semmi, tudja, mert bátor
És messzire elköltözött

Határokon túlra szállnak az álmai
Az új lehetőségek tiszteletére kiöltözik
Elfogad mindent, aki újat tanít
Megfogadja: senkinek nem fog ártani

De valamit nem felejt el soha
Hazája, szülőföldje mindig megmarad az otthona



2014.05.17.

A szabadságról dünnyög minden kis légy,
a szabadságból mintát minden nap a kék égből te végy.

A rabságtól sír sok egyszerű ember,
nem értik még, hogy aki nem mer
lázadni, az soha nem lehet szabad.

Régi, ösztönös harcodban ismered meg ősi arcodat.


Győr, 2014.05.09. 02:48

A város elalszik,
aludj együtt mindenki szívdobbanásával, kedvesem.
A legtöbb angyal rád vigyáz itt,
majdnem mindenkire egyformán, de főleg rád, hogy minden jó legyen.



Győr, 2014.05.06. 02:02