Engem elkapott egy, évekkel ezelőtt,
és még mindig itt van bennem.
Ajtót nyitott másoknak is.

Nem engednek. Mit kell tennem?

Zavarnak, lenyomnak, mindig is vitáznak,
túl sokan vannak már, belakták a házat,
mindig terelnek, hogy arra menjek,
ahol nemet mondanak a józan értelemnek.

De még itt vagyok, itt pislákolok belül,
még nem mentem el, és egyszer szabad leszek talán.
Asztalomra megint friss kenyér kerül.
Helyreállítódik az örök arány.


Győr, 2014.08.16.

Amit te látsz belőlem, csak kívül vagyok,
felettem fénykör, körülöttem angyal ragyog,
magam után mégis büdös, lucskos vérkört hagyott
a bennem is élő, naponta feltámadó halál.

Aki utánam jön, semmit nem talál,
de itt marad örökre.
Bármilyen drága ruháját akasztja a szögre,
csak zabál, pazarol, és zabál.

Csorba bögre volt az álmotok,
görbe bögréről jó, ha álmodtok.
Holnaptól visszaszámolunk.
Holnapután teljesen más lesz az urunk.

Amit te láthatsz, csak a fegyver a kezedben,
de harcolni nem fogsz vele, tudom,
amikor megérted, hogy te is lehetsz lent
a sárban, széttaposottként az úton.



Győr, 2014.08.16.

Ahogy lépsz, nyomodba lépnék rögtön,
ha nem félnék, hogy amibe együtt zuhanunk,
az börtön.

Amerre mész, mögötted járnék, kedvesem,
ha nem rettegnék, hogy amit elrabolsz,
az a végtelen.

Az út, amit mi együtt járhatunk, ködbe vész.
Senki nem mondja meg, hogy csak megszagolsz, vagy megeszel.
Itt áll meg a józan ész.


Győr, 2014.08.15.

Szemeidben ott csillog az Esthajnalcsillag
gondolataid zenélnek, mint a végtelen tér
Érzem és tudom, hogy mindig itt vagy,
csavargó lelkem végre hazaér

Szavaid, mint guruló gyöngyök,
vagy mint hegyi patak, csobogó,
kristálypohár, tiszta vízzel töltött
szomjoltó értelem, csupa jó

Álmod álmodd a természet ágyán,
hol a méhek neked készítik a mézet
Ébredésed könnyű angyalszárny, lám
őriződ mindent megtesz érted

Lépteid kísérje hosszú áldás,
táncod legyen maga az ünnep
A jövőt, a szépet csak tisztán lásd,
mosolyod soha el nem tűnhet

Mert ég benned valami örök tűz,
amely felmelegíti a világot,
sok sötét árnyat távolba űz,
általad nyílnak a virágok



Győr, 2014.08.14.

Földje szélén magányos paraszt
fejét lehorgasztva ül.
Pénze sok, de mégsem boldog,
elfojtott egy csomó panaszt.
Alul vagyok, vagy felül?

Ki a jobb ember vajon?
Aki robotol szinte éjjel-nappal,
de nincs ideje élvezni az életet?
Mi az igazi hatalom?
Kevés javakkal néha jobb lehet?

Felnéz az ember, feláll, és legyint.
Eleget pihentem már.
Felmászik a traktorra, és elindul megint,
várja a határ.



Győr, 2014.08.14.