Elkárhozott vágyak nedves fűben
Borosüveg ázott asztalon
Fűzfák alatt napfényünk erőtlen
Hegedül a ráncos fájdalom

Vasbetonból sarjadt
Jópár falevél
Kettérepedt sarkad
Vadvirág legyél

Ereszcsatornánkon
Megrekedt a por
Omladozó várrom
Szürkül valahol

Táblázatainkban
Elbújik a vágy
Megoldásod itt van
Rossz franciaágy

Mocskos markát nézve
Izzad a jelen
Bárgyú nevetésbe
Fúlt történelem

Hová lett a válasz
Mivé vált a szó
Megroggyant faltámasz
Talmi télapó

Odakint az űrben
Büdösebb a jég
Fagypont alá hűlten
Mindenből elég

Ringó ágon ülve
Figyel egy rigó
Bárcsak elrepülne
Élni volna jó

Csokoládé maradt
Nem tejes csak ét
Édes cukorfalat
Mondj varázsigét

Bolyhos paplan alatt
Meglapul a tőr
Sebeinkbe szakadt
Zokogás gyötör

Senki nem kell többé
Vár a télutó
Vérben ülsz örökké
Áldott áruló

Győr, 2017.01.16.
(Székely-Máté László)

Magunk leszünk néma utcaharcok
Megragadhat milliónyi kéz
Semmiből jött ajándék a hangod
Érintésed újra megigéz
Kit fog vissza megörökölt járom
Ki hazudja le a kék eget
Megállunk egy életlen határon
Ellenségünk újra kinevet
Folyóparton hullámzik az érdem
Szavazólapok egy latrinán
Kocsik állnak lángoló füzérben
Mindörökre jobb lesz ezután
Bégetések elkorhadt akolban
Büfögés az árpasör fölött
Kijárathoz rengeteg ajtó van
Szomszédunkba lidérc költözött
Mézbe fulladt darázscsíkos eszmék
Szörnyeink már félnek odaát
Áljóslatuk valóságos emlék
Megláthatjuk sötét oldalát
Káromkodó rongytömeg a hídon
Ki telepszik titokban föléd
Próbáltam, de nem sikerült sírnom
Múltunk mesél, jövőnk is fog még