Ferde oszlopok kátyús utak mentén.
Szeles hajnalok, fodros pocsolyák.
Nyakad mennyire csókolni szeretném...
A távolban alszik illatos szobád.

Behunyt szemek mögött varjak hangja zúg.
Csupasz ágak között vak harkály kopog.
Egy meghasadt ág újra meglazult,
odvas fákban élnek üres otthonok.

Hamis ígéretek, be nem tartott szavak.
Szertefoszló emlék, megmaradt csodák.
Mit számít a jelen? Jövőnk már szabad.
Mit számít, hogy hol vagy, itt, vagy odaát...