Fel-alá járkál a visszhang a senki földjén,
nem tudja, hogy égzengés, vagy lövés hangja volt.
Pihen a táskában száz betárazott töltény.
Ezer bűnünkért az ellenség gyermeke lakolt.
Oda-vissza leng a nyugtalan bűntudat,
nem pihen meg kormos éjjeleken sem,
mint farkas a ketrecben, befalja a nyulat.
Ámokfutásában már nincs semmi értelem.

Ásott árok mélyén üvölt a fájdalom,
fázik, álmos-éber, fegyverét szorítja.
Jönnek-mennek a sóhajok a széles országúton,
rémült remény fekszik a tájra ráborítva.
Hosszú keréknyomot hagy a nehéz idő,
vájatában megbújnak a harci emlékek;
nyár közepére még a fű is kinő,
hol tavaly télen minden megégett...

Nehéz szívvel ébred fel a hajnal,
a napfény pislog, vaktában tüzel,
háta mögött halk kozmikus zajt hall...
Ha ránézel, még nem tűnik el.
Minden kezdődik újra előlről.
Tudja a szövegét, játssza a játékát
a bolond színész, kit szerepe felőröl,
mert ostoba díszletébe valóságot lát.

(Azok emlékére, akik nem jöttek vissza.)

Győr, 2015.07.01.

Egy.

nyújtózik a hajnalfény az ágyon
meztelenül fekszel, szemed félig nyitva
hajad aranysátorként terül el
kint a kukásautó neked énekel
neked nyikorog a szélben a hinta
ma te vagy életem s halálom

Kettő.

Az ágy szélén ülsz, és mosolyogsz.
Ez most őszinte. Vajon hányan látták?
Elmélázom. Ma milyen nap vár rád?
Aurád tiszta illat, és lelki kosz.

Három.

Váratlanul ölelsz át.
Nem tudtam, hogy képes vagy ilyenre.
Felidézem az elmúlt éjszakát.
Nem akarok bejutni a mennybe.

Négy.

Kosztümödben üzletasszonynak látszol.
Rád szól a szomszéd éber kutyája.
Hidegen nézel, mint akárhol.
Semmi nem hat intelligenciádra.

Öt.

Elsuhanó éber álom,
te vagy mindenem, és látom,
hogy nyomodban halványkék
árnyékot lehel az ég.

Hat.

Remegő térdekkel nézem hiányod.
A gyászzene lassan csendbe megy át.
Nem érdekelnek az örök talányok,
mert semmi vagy, aki mindent lát.

Győr, 2015.07.01.

A félelem kapui tebenned nyílnak
Senki nem tudja, mi van odaát
Ha nyitod, bölcs erőd csak téged biztat
Legyőzöd önmagad, és a halált

A rettegés magvai elszórva hevernek
A nedves, sötét földön, feketén
Ha kisarjad valahány, vajon ki ismer meg
Ott várunk a bozótban, te meg én

A végzet lovasa a sűrűből figyel
Ugrásra, és kemény harcra kész
Ellene ne állj ki tiszta, igaz hittel
Nem győzhet más, csak a hideg, józan ész

Győr, 2015.06.28.

Fuldoklásom a múlt
A jelenben nem lélegzem már
Szemem halványra fakult
Gondolatom messze jár

Nézd meg, mivé változott
A szépreményű élet
Nevem ma elátkozott
Vagy feledésé lett

A semmi partján állok fent
Bordáim közt leng a fény
Csontos kezem nem teremt
Lelkem nincsen már helyén

Győr, 2015.06.28.