Fegyverek hullottak a felizzó jégre
Mikor retinádba égett a reflektorláng
A vereség szele bőrödet elérte
Lassan megfagyó félelmet talált

Emberek fekszenek tarkóra tett kézzel
A végzet névsorokat olvas hangosan
Sárkányok énekét érteni miért kell
Tudatlanság tombol, minden hasztalan

Lágy jövők hullanak a felégett földre
Elveszti színeit üres otthonod
Kiáltásaidat a robaj megtörte
Visszhangzik a város, mindennapos dolog

Vonuló hidegfront szeg meg minden szabályt
Füstpamacsoktól még jobban beborult
Ellopták a Napot, kell-e, hogy megtaláld
A tartós létbe nyíló bezárt kiskaput

Sártól nehéz bakancsban menetel, toporog
Tócsákon át gázol a reszkető életvágy
A kócos szánalom régóta átkozott
Törött fogaival száraz kenyeret rág

Valami erősen megüti válladat
Rádió recseg, senki nem kapcsolta ki
Nem fáj az utolsó pontos találat
Őrnagy úr, katonák, van ott még valaki