A Köztelek utcában mindig süt a Nap,
a Kígyó utcában a szél is simogat,
az Aranyparton még mindig tart a nyár,
a Köztemetőben vadnyúl fut, mókus ugrál.

Töltések közé szorult három folyó,
együtt szállnak felette madarak s angyalok,
jegenye tiszteleg két parton, s hasonló
sustorgással a várban fent zászló lobog.

Amikor hirtelen eláll az eső,
fél óráig ragyog egy kettős szivárvány,
gőzölög, s dorombol sok cirmos háztető.
A Városház lépcsőjén csúszós lett a márvány.

Szabadhegy lejtőjén legurul a fény,
a hűvösödő este át nem vett nyeremény.
Ásít a Marcal-tó, száz békája álmos,
tányér teliholddal elköszön a város.



Győr, 2014.10.07.

Arcodra naponta verset ír az idő,
barázdává lesznek szemed körül a sorok.
Az összes elvetett mag idén újra kinő,
pedig a szél szétfújja, az ég háborog.

Van, hogy kendőt húznál arcod elé,
hogy ne olvassák le hiú álmaid,
mást érzel, mint mit mutatnál a világ felé.
Megegyezhet-e bárkinél a bent és kint?

Ki tudja, az évekből mennyi látszott,
miről mesélnének a régi ráncok.
Ki látja, mi van arcodra írva,
boldogságod, vagy életed megannyi kínja?



Győr, 2014.10.07.

Felejtsd el a robbanások hangját
csak a háttérzene maradjon füledben
semmi nem szólhat szebben
mint a csend, ha muzsikáért kiált

Lehet gyors, ha rohanni kell
vagy lassú, ahogy énekel
az ajtó alatt beszökő tavaszi szél
illatokat hoz, nyíló virágokról mesél

Valami rezgés, valami ritmus
valami fontos, amit még nem tudsz
talán nem lényeges, de létszükséglet
ha nem hallod, benned szól, maga az élet

Hosszan szól egy dallam végig a világon
sokmilliárd éves ária, egy koncert, egy álom
galaxisok éneklik az összes betűt
soha nem ér véget e fényes etűd



Győr, 2014.10.07.

Kering a szél, és kering a dallam
Szeretet kering egy kedves dalban
Keringőt jár a virág a réten
Itt kering közöttünk az örök Éden

Kering a hering a konzervdobozban
Polkát jár apóka, míg szíve dobban
Mosolyogva táncolnak az Antillák
Bennünk szambázik a nagyvilág


Győr, 2014.10.06.