Arcodra naponta verset ír az idő,
barázdává lesznek szemed körül a sorok.
Az összes elvetett mag idén újra kinő,
pedig a szél szétfújja, az ég háborog.

Van, hogy kendőt húznál arcod elé,
hogy ne olvassák le hiú álmaid,
mást érzel, mint mit mutatnál a világ felé.
Megegyezhet-e bárkinél a bent és kint?

Ki tudja, az évekből mennyi látszott,
miről mesélnének a régi ráncok.
Ki látja, mi van arcodra írva,
boldogságod, vagy életed megannyi kínja?



Győr, 2014.10.07.