éjfélt üt néha
aztán délben ébreszt
az ő hibája, ha elromlik
órásnak hívnak-e valakit
aki egy ilyen szerkezetet feléleszt

kell-e még órás
kell-e még vekker
szükséges-e, hogy felébredj reggel

vekkered feltámaszt talán egy napon
talán cserben hagy ma
de csilingelése több, mint egy vagyon
mert felébredsz rögtön
ebben áll és fekszik az ébresztőóra hatalma

kérlek, ébredj fel ma
kérlek szépen, ébredj fel ma

Győr, 2014.08.19.

Lehanyatlik a fej, elernyed a kéz,
a félig lecsukódott szem a távolba néz.
Az ember már nem tudja, mit is lát,
átlépett egy meghatározhatatlan határt.

Hosszú séta volt ez az utolsó,
a csupasz talpakba sok tüske szúrt.
Nem maradt végül, csak egy lélek-torzó,
amelynek nem volt már semmi sem jó.
Aztán elfogyott alóla minden út.

Honnan jöttél? Merre mész?
Lesz-e még segítő kéz?
Lesz-e még újabb fejezet,
felnyitják-e még a szemed?
Lát is, aki néz?



Győr, 2014.08.17.

Remeg a levegő, izzadnak a forró házak,
tikkadt akarattal egy szolga sem lázad.
Hosszú minden nappal, és kemény
korbácssuhintásokkal száll el a remény.

Rezeg a déli Nap, még sem mozdul semmi,
csak a fűzfák levelei könnyeznek,
a holnapért most nincs mit tenni.
Az utcák kutyái ma rothadt húst ettek.

Csepeg a múlt, lassan tócsává gyűlik össze
lábaink előtt a történelem.
Felszárítja egy forradalom szele,
minden újra kezdődik, a körforgás végtelen.


Győr, 2014.08.17.

Engem elkapott egy, évekkel ezelőtt,
és még mindig itt van bennem.
Ajtót nyitott másoknak is.

Nem engednek. Mit kell tennem?

Zavarnak, lenyomnak, mindig is vitáznak,
túl sokan vannak már, belakták a házat,
mindig terelnek, hogy arra menjek,
ahol nemet mondanak a józan értelemnek.

De még itt vagyok, itt pislákolok belül,
még nem mentem el, és egyszer szabad leszek talán.
Asztalomra megint friss kenyér kerül.
Helyreállítódik az örök arány.


Győr, 2014.08.16.

Amit te látsz belőlem, csak kívül vagyok,
felettem fénykör, körülöttem angyal ragyog,
magam után mégis büdös, lucskos vérkört hagyott
a bennem is élő, naponta feltámadó halál.

Aki utánam jön, semmit nem talál,
de itt marad örökre.
Bármilyen drága ruháját akasztja a szögre,
csak zabál, pazarol, és zabál.

Csorba bögre volt az álmotok,
görbe bögréről jó, ha álmodtok.
Holnaptól visszaszámolunk.
Holnapután teljesen más lesz az urunk.

Amit te láthatsz, csak a fegyver a kezedben,
de harcolni nem fogsz vele, tudom,
amikor megérted, hogy te is lehetsz lent
a sárban, széttaposottként az úton.



Győr, 2014.08.16.