Ahogy lépsz, nyomodba lépnék rögtön,
ha nem félnék, hogy amibe együtt zuhanunk,
az börtön.

Amerre mész, mögötted járnék, kedvesem,
ha nem rettegnék, hogy amit elrabolsz,
az a végtelen.

Az út, amit mi együtt járhatunk, ködbe vész.
Senki nem mondja meg, hogy csak megszagolsz, vagy megeszel.
Itt áll meg a józan ész.


Győr, 2014.08.15.

Szemeidben ott csillog az Esthajnalcsillag
gondolataid zenélnek, mint a végtelen tér
Érzem és tudom, hogy mindig itt vagy,
csavargó lelkem végre hazaér

Szavaid, mint guruló gyöngyök,
vagy mint hegyi patak, csobogó,
kristálypohár, tiszta vízzel töltött
szomjoltó értelem, csupa jó

Álmod álmodd a természet ágyán,
hol a méhek neked készítik a mézet
Ébredésed könnyű angyalszárny, lám
őriződ mindent megtesz érted

Lépteid kísérje hosszú áldás,
táncod legyen maga az ünnep
A jövőt, a szépet csak tisztán lásd,
mosolyod soha el nem tűnhet

Mert ég benned valami örök tűz,
amely felmelegíti a világot,
sok sötét árnyat távolba űz,
általad nyílnak a virágok



Győr, 2014.08.14.

Földje szélén magányos paraszt
fejét lehorgasztva ül.
Pénze sok, de mégsem boldog,
elfojtott egy csomó panaszt.
Alul vagyok, vagy felül?

Ki a jobb ember vajon?
Aki robotol szinte éjjel-nappal,
de nincs ideje élvezni az életet?
Mi az igazi hatalom?
Kevés javakkal néha jobb lehet?

Felnéz az ember, feláll, és legyint.
Eleget pihentem már.
Felmászik a traktorra, és elindul megint,
várja a határ.



Győr, 2014.08.14.

Barátom, miért nézel ilyen csodálkozva?
Azt hiszed, te nem vagy saját magad foglya?
Ha nem fogadod el, soha nem leszel szabad,
csak te engedheted el önmagadat.

Valahonnan messziről kiáltást hallottam,
de lehet, hogy csak megdördült az ég,
egy rab ordított, mélyen csalódottan,
rájött, hogy a létezés semmiség.

Évek óta kergetnek az álmok,
kellemes, vagy rémálom, bármi lehet.
Hogy mi szűrődik ki? A valóságot
meghatározza a szabad képzelet.

Saját béklyóinkkal vég nélkül vergődünk,
keresve szellemünknek mindig új hazát,
kiutat a mából, mi nem volt, vagy eltűnt,
építve, vagy rombolva minden határon át.



Győr, 2014.08.14.

Feldereng egy fénycsík az ég alsó részén
Halványulnak a csillagok
Ketten vagyunk itt, a mindenség és én
Aztán felragyog a Nap, friss élettel ébresztve a tájat
Felébred minden, mint mikor a tetszhalott
Új reményt adva a létezésnek, feltámad
Ma ismét szabadabbak leszünk kicsit talán
A hajnal mosolygós arccal jó reggelt kíván


Győr, 2014.08.14.