Piciny, pislogó lény ücsörög a fűszál hegyén.
Tündérlány, elvarázsolt herceg, vagy mikroszkópikus tehén?
Fáradt erdei sétája közben senki nem tudja,
hogy mit taposott szét a legnagyobb lábujja.


Győr, 2014.06.10.

valamikor az űrből jött mindenki, és visszatér oda
nem fontos a távolság, és a jövő
az apró emberkék élete pozdorja
amit szétfúj a szél

könnyű szemétből él
és mindent szétrág az idő naspolyát majszoló vasfoga
vajon meddig van itt ő

hosszan gondolkodnak, mi a lényeg
a porban ücsörgő emberi lények

Győr, 2014.06.10.

Nagyon tágas, és élvezetes lehet a tér,
amin átér a képzelet.
Képzeld el, és lehet,
hogy ez mindent megér.

Mindig kísértek, mindig suttogok,
végig ott leszek veled.
Nem szippant el az űr,
nem temet be a bányalég,
örökké szorítom kezed.




Győr, 2014.06.08.

Hagyj sírni. Kell a bánat, hogy erősebb legyek.
Hagyd a szomorúságot megélni,
hadd éljek teljesebb életet.

Két legyet
üt egy csapással az,
aki soha nem hazudik.
De ilyen nem létezik, nem igaz.

Erkölcsi bábuként vergődő nehéz emberként létezik az a gaz,
akit  megfojtanak a láthatatlan kezek.
Büszke arccal menj tovább.
Nem baj, ha sírsz.

Lehet.



2014.06.05.

Prológus

„Hol van az emberi állat igazi hazája,
ahol élelmét, s létét felzabálja?
Hol található az élni érdemes jövő,
ott, ahol a túlélés égig érő fája nő?”

------

Üdv, barátom, jó hogy találkoztunk idekint!
Húsz éve nem láttuk már egymást.
Hosszú lesz ez a koktélparti, meglásd.
Itt mindenki magyarul beszél az árnyékban, és legyint
az angol szóra.

Egy pillanat, csak lehugyozok a hóra...

Szóval, megtaláltad a számításodat,
itt lelted meg a szénakazladban az elveszett tűt?
Nem akarlak felkavarni, tudom, sok minden eltűnt,
rengeteg szál elszakadt.

Neked mi maradt
itt kint?
Olcsó poénként elviselsz sok kínt?

Hová mész? Elszaladsz?
Nélküled üres lesz ez a nagyvárosi erkély.
Valahol úgy mondják: terasz.

------

Epilógus

„Áll és vár egy magas ház szélén
a békétlen lélek, és az alkonyat
megnyugtató szellővel félénk
emléket őriz, és hálát ad.”



2014.06.04.