kucsmája tornyos viharfelhő
ráncos csizmája a Mariana-árok
lázát megméri az Egyenlítő
pólusain viseltes, fagyott kabátok

legyen ez az első befejezett Éden
ajándék az embereknek, legyen minden népé az érdem
ne küzdelemmel vívják ki, ami szép
a világban mindenki őrizze meg saját hitét

legyen még egy második, és újabb esély
szemtelen, nehéz unokáidnak is mesélj
ne rémtörténetekkel traktálj esténként másokat
a domboldal szépségét mutassa meg minden szavad

legyen harmadik a legkisebb gyermeked
aki a ködös igazságot viszi tovább
a természetben lakó feltétlen szeretet
nem mindig mutatja meg önmagát

magas hegyeken lakik a Föld lelke
de gyakran kirándul, pihen az óceánok mélyén
volt valaki, aki mindezt örökké szerette
hogy ki volt az, nem értem, talán te, vagy én

ötödikként szálljon az űrbe az élet
teremtsen távoli helyeken új otthonokat
hol nincs fent és lent, más a világszemlélet
legyenek új célok, és új utak

létünk alapja itt burjánzik a Földön
ha elalszik is néha, hagyd, hogy újra nőjön


Győr, 2014.11.01-03.

Szellemi útitársamnak, Gomzi Edinának