Leírták már nagyon sokan,
mégis más a személyes benyomás,
hiszen minden nap új ébredésünk van.
Egyik napunk sem lesz már olyan,
mint az előző, és meglásd,
a következő még jobb lehet,
feltéve, ha azzá teszed.

Új napra virrad mindig a hajnal,
felébred hunyorgó, álmos szemmel,
táncol egy kört, kivont, meztelen karddal.
Naponta újjászületik minden ember.

Csupasz köd lopakodik a fák derekán,
hosszan nyújtózkodik a fátyolos tájon,
napfénytől eltűnik, röpke széltől elszáll,
mint az emlékként sem létező álom.

Szeretném, ha útközben tűnnék el,
mikor ősz szakállam összeborzolja a szél,
két lépés között ne érezzem, hogy eltűnni kell,
s nem fontos, hogy rólam ki mesél.

Szeretném, ha nem maradna utánam a vágy,
semmiféle hosszú, méla szomorúság,
jó lenne, ha nem maradna kihűlő, üres ágy,
a lényeget nem értő, szánalmas világ.

Végül is szeretném, ha nem tűnnék el soha,
itt lebeghetnék a hajnali fák között,
a felkelő nap lenne szívem új otthona,
csak egy test lenne, ami elköltözött.


Győr, 2014.09.25.