A gondolat, mit nem felejtesz,
mert olyan szép,
a csoda, amit rejthet
öreg meséd,
s a regék, mik a múltról szólnak,
küzdelemről, szerelemről,
emlékek, indiántollak,
kincsesládikádban voltak.
Miért nem hagyod őket elől?

Apróbb tárgyak, fontos dolgok.
Nagymamádnál voltál boldog
utoljára igazán?
Lehet, talán...
Más mércével mérsz, mint akkor,
elszunnyadt a benned élő kisgyerek,
felébred, ha jő az agg-kor.
Ezzel fizetsz, hogy a világot ismered.
Elbújtak az istenek.

Gyermekhangú kacarászás,
egy régi rádió búgó hangja,
az udvar, játékok, a kert, a rózsák,
minden ott kering a mélytudatban,
csak vastag tolldunyha takarja.
Homokban a kis lapát gödröt ás.
Farkasverem, feltámadt élő varázs.

Lásd, annyira nem változtál meg,
csak rádrakódott az út minden pora,
van egy kapu, amin minden ember átmegy,
és visszatipeg a gyermekkorba.


Győr, 2014.09.16.