Emlékszel-e az erdőre,
ahol rengetegféle fa volt, s még több szúnyog?
Tudod-e, mi lett azzal az erdővel, megvan-e még?
Emlékszel-e, milyen piros volt a feketerigó csőre,
amikor épp felettünk fütyült?
Akkor azt hittük, ölelni sosem elég.

Van, ami megvan, van, ami eltűnt,
de megmaradt még a kék ég, s utána a frissítő eső,
évszakok, mosolyok, kavalkád, etűd...
A kivágott fák helyén újak nőttek,
a természet ma is élő őserő.

Emlékszel-e a mesékre,
amiket viharos estéken mesélt a nagymama?
Ki tudja, hogy élnek-e még varázslók, s végre
az eltévedt királylány boldogan tért haza?

Van, ami eltűnt, de élnek és hatnak a varázsigék,
és senkit nem égetnek meg egy furcsa hitért,
belső erdeinkben fiatal fák nőnek,
őrizzük meséink, s gyermeki erőnket.

Győr, 2014.09.01.