Ott kezdődött, amikor először megszólaltál,
már jártál, és szorítottad nagyujjamat.
Mosolyogsz, ez a kép előttem marad.
Néhány lépés után érzem
az életbe kapaszkodó karmodat.

Az első tappancsjárások után repülni próbáltál,
vitorlázni az örvénylő, fényes levegőben.
Gondolatban sok álom után szállnál...
- mondta egy kis kobold, mint eltűnő gondolat.
De a szép álmod nem tűnt el mégsem.

Sokat tanulsz, és túl sok a töprengés,
egy ilyen fiatal még nem filozófus.
Ha gyenge pillanatban elér egy gonosz kés,
nem ér el a végzet, mint vörös rés,
nem leszel bukott ember, lelőtt mókus.

Lassan felnőtt leszel, és nem tudok semmi újat
mondani, és nincs is hozzá kedvem.
Mitől tarthanálak vissza? Aki rád fújhat?
Aki elvesz tőlem?

Nekem is volt fiatalkori szerelmem.

Az életed te alakítod, és az magától gyűrűzik tovább.
Talán dolgozol, talán mulatsz, vagy babérkoszorún ülsz,
néha pörögsz, vagy ájultan elszenderülsz,
mindig számíthatsz rám, melletted lesz édesapád.




Győr, 2013.11.13.

1.

Az oldaltáska

Ott lóghat egy táska bárki oldalán,
kidörzsölheti a csípőjét.
Ránéz a véres bőrre, és valamit megért.
Megéri fölös súlyokat cipelni talán?


2.

Lassú zongorajáték

A lány ujjai sokat gyakoroltak,
az évek feszes napirendjén mindig szerepelt a zongora.
Jóval később az idős hölgy emlékeiben boldogan vonaglottak
a pásztorórák, a legények, a zene. Az ifjúság kora.


3.

Cipőben

Hiúság megtestesítője, mindenki kényelmének vágya,
régen ez volt, ma már nélkülözhetetlen kelléke életünknek a cipő.
Mindig fontos szimbólum lehet, és ha feltűnnek
a drága lábbelik a sétálóutcán, elkerüli mindet a trágya, de vonzza annyi nő....


4.

Csendes erdő

Bolyongás, loholás az avaron,
száguldás tüskés bozótok között biciklin, vagy lovon,
sok férfit a vörös napnyugta felé elűz.
Mikor este beesik az ágyba, elalszik minden tűz.


5.

Vízköpő

Hatalmas a tér, és még nagyobb a katedrális.
Tornyai az eget ostromolják.
A pusztító földrengés megrongálta, de máris
vízköpködő kőművesek  gyorsan felújítják.

 6.

Bölcsek-e?

Nagy házban élnek az udvarházi népek.
Gazdagok. Kozmetikusuk mindig előttük ébred.
Főleg magukban bíznak, és végleg
eldöntötték, hogy számukra a zuhany a lényeg.


7.

Kevés remény maradt, de elegendő

Zavart madarak repkednek a háztetők felett.
Sirályok. Mégsem találják az anyafolyót.
A rablóhollók hozzák a friss vöröshomokkal keresztbe fújó szürke szelet.
Aki önként a rabszolgaföldön marad, rosszabb, mint halott, önkéntes bolond, lehet.


8.

Gyertya a szeles temetőben

Nincs joga, nincs ünnep, miért ég?
Árnyéka egy vad boróka, és a százötven éves fűz.
Elfújta a szélroham és vastagon füstölt. Miért szép?
A kicsi lángban, úgy hiszik, ott ég az örök tűz.

9.

Öregedés

Kopott malomkő lett a szívem,
nem őröl soha többet már.
A malomtorony elkorhadt, nemrég lett ilyen,
hózáporba fordult az öreg nyár.

10.

Mélyrepülés

Kompenzált szenvedésekből önsorsrontó szenvedély lehet.
A betegség régóta kínoz sokakat.
Narkó, vagy pia kell? Nem éltető falat?
Ha feltámadt, ki állítja meg az északi szelet?

11.

Vadkemping

Halk esti dalok szólnak a hűvös levegőben,
aztán mindenki hálózsákjába bújik lassan.
Ilyenkor van időnk aludni bőven.
A gitárszó még ott kísért a magasban.

12.

Függöny

Lengedeznek a huzatban a kevély drapériák,
eltakarnak sok dolgot a finom függönyök.
A végső fellebbentésnél senki nem lesz diák,
mindenki doktorrá válik, és úgy marad, bölcs lesz, örök.



   Győr, 2013. november


(Megjegyzés: Több négysorost nem akarok írni, mert folytatni szerettem volna egyiket-másikat, de a forma kötött volt. Ragaszkodtam az elhatározásomhoz.)