Harcos és költő a szívem gyökere.
Küzdök, aztán meghunyászkodok, ha szeretteim érdeke.
Írok valami szép dalt, verset, és jót,
meghamisítom, jobbá teszem a valót.

Megcsalom azt, aki megfizet,
de nem viszek magammal megtömött bornyút,
a hegyekben csak friss vizet
iszom, aranytól övem és bőr iszákom
nem nyúlt.

Karcos a hangom, ha hívom a nyájam,
terelgetem, hogy újra velem legyen,
hogy minden birkám fenn a hegyen
friss levegőt szívjon, és egyen
nedves zöld füvet, amit találtam.

Erről álmodnak a juhok a birkapörkölt halálban.

Morcos és durcás a tekintetem,
ahogy a hideg kútkáván a mélybe néz.
Odalent nem lehet senki vitéz.
Egy bárány tükröződik lentről, és egy angyaltetem.



Győr, 2013.09.26.

Nehéz szívű, de fiatal lelkű vizsgázó lélek
hosszú időn át iskolába járt.
Keményhitű, céltudatos, amit érthet
mindenki, aki féltett
egy reményt, amely megérett.

Nem sajnálja senki szegényt,
terveiben benne ül a csendes, szép magány.

Később virágba nyílik a láthatár,
érzi, tovább kell lépni már.
Bimbózó, zöld jövő lesz a kikeleti mező,
amit tanult, az sajátja lesz. Több lesz ő.

Minden betű és szám, amely a fejben megmarad,
tovább élteti a belső tüzet.
Sok megrekedt gondolat továbbszalad,
megtelik rengeteg vonalas és négyzetrácsos füzet.



Győr, 2013.09.25.

A pohár vajon mire való?
Vizet, vagy cukros üdítőt iszik belőle valaki,
vagy tápoldatot szürcsöl egy állatkerti maki,
esetleg piát dönt magába egy alkoholista, önmagát megcsaló
maradékember?

Egy pohárból a mérgezéstől rettegő nem mer
semmit sem inni egyáltalán.
A haláltól, vagy a létezés átkától megvert
érző lény nem ragad öldöklő fegyvert.
Neki a léte szilárd, de bezárt karám.

Méz a pohárban, szörp a pohárban,
felfrissít a hőségben minden innivaló.
Forró tea a téli magányban
életet menthet, csak az a jó.

A pohár mindenki előtt ott pihen az asztalon,
és eltűnik lassan, ha valaki nem akarja látni.
Sósavval teli, vagy hideg ásványvíz vajon?
Millióféle pohár választása már komoly hatalom.

Színültig telhet, vagy akár üres lehet bárki.

A fakupa egyedül billeg az erdei tisztáson egy rönkön.
Valami durva favágó hagyta ott az este.
Nem kellett fáradt testének már újabb öröm,
álomitalát pohár nélkül kereste.



Győr, 2013.09.25.

 

Valami egy irányba hajt
egeret, csótányt és embert:
Az érett sajt.

Illata, mély szaga mindenkit megzavart,
sok más mély gondolatot elűzött.
Éhséggé vált a régi vágy, és pazar
ínyenccé változtatott hamar
sok egyszerű polgárt, és minden különcöt.

Van, aki szereti, van, aki utálja,
főleg erős aromája, kipárolgása miatt talán.
Ott volt minden európai fejedelem asztalán,
akiknek gyakran sajtszagú volt a lába.

A jó sajtnak nincsen mellékhatása,
egészséges minden összetevő,
de ha váratlanul büdös sajtos lakásba
lép be, elájulhat egy gyenge nő.

Aki a sajtot egy életen át fogyasztja,
öregkorában sem lesz savanyú, csalódott arca.



Győr, 2013.09.23.