Szállnak a szürke hófelhők,
cibálja lábukat az Északi-tengerről menekült fehér sirályok hada.
Házak közé kóborolt rókák járnak, és a fákat félig átrágó hódok előtt
az enyhe tél sátrat bontana.

Szívből örül az ősi, pontos télen,
akit a fagyos idő nem változtathat zorddá.
A vidámság felmelegít mindenkit, de nem érdem,
hogy térden csúszva is nevet sorsán a réten
a púpos erdei manó, és a rút boszorkány.

Az utcasarkon és a főút mellett, távolabb,
három lilás arcú, vacogó kurva áll.
A kamionparkoló csendes, meleg büfében kajál
néhány leendő áldozat.

Csend van, egy kicsit minden így marad.