Nehéz tengerjárón hullámzik a hosszú hajnal.
Rajta utazik a sok zavart kivándorló,
akiket kemény diktatúra űz.
Sok otthont elemészt a tűz.
Majd emberré lesz talán minden pondró,
és büszkén áll a szélbe, kibontott hosszú hajjal.

Súlyos éhség feszíti szét a türelem határait,
könnyű szívvel hagyják ott a homályos múltat.
A sárgás ködből egy új partszakasz kibújhat,
és halkan kérdezik: Mi lesz holnap itt?

Csendes a fedélzet, szétoszlik az éjjel.
Még lehet kicsit álmodni a hullámok hátán,
elhinni a mesét, hogy nem létezik sátán.
Kis szívekben a remény nagy szobákat bérel.
Az őszies színű rántott hússzeletnek elég,
ha képzeletben rágják,
most nem hiányzik más, csak a langyos, halfejlevesillatú ebéd.

    Győr, 2013.09.29.