Azt motyogja a beteges erdei manó,
hogy mennyi időm maradt még hátra.
Mintha nagyon várna valami változást,
amikor az erdő mélyén neki annyira jó...

Később eufórikus hangulatban
a naplemente hatására énekelni kezd.
Felsejlik előtte a félhold és egy fakereszt,
aztán más szimbólum szikrázik szemében, és halkan
átölel egy gyökeret, amit nem ereszt.



Lassan ébred fel a hajnali köddel.
Elgémberedett tagjait recsegve mozdítja,
mindennapi kínja ma is visszahívta.

"Most már tudom, hogy mi az értelme a meleg ételnek.
Az, hogy meleg.
És a kétszersültnek pedig az,
hogy kétszer sült meg.
Többet nem akarok átlendülni a ló másik oldalára,
többe kerülne, mint maga a gyönyörű ló ára."

Ezt kiáltja végül a beteges erdei törpe,
elrohan, aztán elvágódik a patakmederben örökre.




   Győr, 2013.12.27.