(első változat)

Péntek, tizenharmadika, kezdődik a vénasszonyok nyara.
Napsütéssel és váratlan esővel baktat, de lassan jön.
Hajnalban már párás, hideg szemerkéléssel köszönt,
átázott batyuval baktat a télígérő, de fiatal léptű vén banya.

Erdők meleg páráját hordozza még szoknyáján.
Tüskés, földiszedres ösvényeken bolyong, és elmajszol
néhány túlérett sárga ringlót. Talán ránk vár.
Lehet, hogy nyugalma megvéd sok bajtól.


Elgondolkodva még visszanéz a nyárias, zöld rétre.
Minden lepkeszárny mintája pontos emlék lett belül,
minden kóborlása megérte...
...és tovább megy a nyár, ősszé változott már,
tudja, hogy ettől érettebb lett, és nem sújthatja semmi kár...
...aztán a nyirkos nyárfaleveleken csendesen szuszogva elszenderül.

Győr, 2013.09.13.