Három rózsa kérges földön
Éveimet véled töltöm
Hét a dallam egy a nóta
Ketten térünk nyugovóra

Veres paplan tarka párna
Holdfény vág az éj szavába
Csillog az ég selymes bőre
Aludj kedves egykettőre

Széles utcán kerge szél kél
Lábujjhegyen jár az éjfél
Padló reccsen gyertya lobban
Tündér szálldos négy sarokban

Porrá foszló mámor.
Falon függő érem.
Irtózunk szagától.
Feketén-fehéren.
Eldobott kő csobban.
Vakon célzok rátok.
Létezés egy csókban.
Kirúgott barátok.
Szétmarcangolt préda.
Zápor hull a térre.
Évek maradéka.
Imát mondasz érte.
Szárnyas malomkerék.
Ellazuló lábak.
Soha nem lesz elég.
Puttók muzsikálnak.
Gyűrűt hordó holló.
Tejeskávé löttyen.
Kivirágzó kóró.
Mikor leszünk többen?

Kinek árt a halál?
Gyönyörű az ében.
Aki keres, talál
szerelme szemében.

2018, február (Köszönet Illés Gergelynek a megzenésítésért.)

Kiégett egy üres bolt.
Füstje három napig száll.
Szegény ember bűne volt.
Forradalmat nem csinál.

Véres bugyogó a múlt.
Szemétkupacon hever.
Kiszáradt és megfakult.
Kié volt, nem érdekel.

Elmélyülő pocsolya.
Megolvadó szürke hó.
Bűvésztrükk vagy, nem csoda.
Alkotás helyett meló.

Nyeletlen a csorba kés.
Ajkaidon rozsda nő.
Értelmetlen ébredés,
porrá zúzott drágakő.

Foltokban hámlik egy leégett kéz
Bánatos álmosoly téged idéz
Rejtőző városban bújik a dal
Nyugodtan sírj csak mert téged takar

Keringőt táncolunk házak fölött
Barokkos templomunk átöltözött
Kivénhedt esküvőnk száz éve vár
Betonba ragadt az öreg batár

Kevés a halk szó ha túl nagy a zaj
Megtépett fényképet dobtam tavaly
Elűzött állatként kóbor a fény
Gazdagok vagyunk de szívünk szegény

Gyalogos angyalok fognak kezet
Utcákon sétál az emlékezet
Felborult táskába rámol egy nő
Meztelen zsebkendőt húzok elő

Utolsó csókomat érzed-e még
Féltéglát kötözni éppen elég
Kevés a haszon és benéz a kár
Utánad cammogok másnap akár

Ketrecben szűköl egy lázmarta vad
Semmit nem muszáj de mindent szabad
Kisujjam végében cseppenő vér
Hajnalunk sovány ha álmunk kövér

Rejtőző városban bújik a csönd
Halál vagy születés némán köszönt
Porlepte csarnokban dúdol a gyár
Út szélén legel egy fehér szamár

2018.08.13. 12:30

élvezet volt mások útját járni
mennyit ér a végső változat
énekelve hazudhat akárki
fordítsd felém vérző arcodat

kinevet a félbolond
eltapos egy féreg
betemet a szürke gond
árnyékom tiétek
virágokban létezel
pillangó hoz álmot
tépett szirmot érek el
csillagokat látok