Kezünk nem mozdul, pilla sem rebben
Elnémult dalunk énekeld szebben
Kiürült színpadon valaki jár
Rezeg, még rezeg egy törött gitár

Leomló függönynek rojtos az alja
Ősrégi verseid fantom szavalja
Bújik a sötét, ha tombol a fény
Bűn-e a vakság, vagy áldott erény

Tékozló koldusnak zsíros a mája
Árnyékod feltámad urunk szavára
Jelmezben táncol egy vágatlan szó
Szeretve gyűlöl a mindenható

Óriás kőtömböd kis művet rejt.
Megvénült mestered formát felejt.
Hol van a véső, a művészi kéz?
Kicsorbult szerszámmal végleg nehéz.

Bénultan hanyatló emberi kar.
Hol van a teremtő belső vihar?
Megrázom vállad, ha ébredned kell,
lázadó hajnalod szobrot emel.

Fél évszázad szorít
Vasmarokkal tart
Kemény volt, de szolid
Játékot akart

Fél évszázad pőre
Izzadt hátamon
Gőzölgő esőre
Vár az alkalom

Bámulunk a hitre
Lám csak, mennyit ér
Fél évszázad színe
Tarka és fehér

Fiókban és ágyon
Látatlan vagyon
Lazán zsebrevágom
Fél évszázadom

Ánizs illat kerted végén
Ébredésed végignézném
Széles ajtó, érmenti ház
Három angyal téged vigyáz

Könnyű csókok pörgő bálon
Egy életem, egy halálom
Örök hűség földön-égen
Legyél hites feleségem

Szertefuthat széles ól,
róka koma megszagol.
Merre jár a bűvölet?
Kakas csípett, tyúk szegett.
Mackó szalad kert alatt,
úszni tanult, nem maradt,
áthágott a vén Dunán,
parton alszik délután.
Felriadó friss vadon.
Agár lohol északon.
Sakál bújik nád alatt,
csendesül egy pillanat,
felbődülhet pár barom,
vadász figyel házadon.

Kakas csípett, szalma vár,
eltörött egy fűzfaszál.
Morzsolódó öreg este
percek múlását kereste,
Tisza mentén hat akol
ébren alszik valahol.