Mit ér a páralepte gőz
Egy zápor felhőket előz
Kit védhet kendőbe bújt arc
Sikerként elkönyvelt kudarc

Asszony marad, ha megy a lány
Leplezett kőkemény magány
Döntésed bölcs, vagy ostoba
Pincébe bújt padlásszoba

Mit ér egy elhagyott rokon
Torz fintor fáradt arcokon
Út szélén sárral bevert kő
Könnyekben rejtőző erő

Számítva adót, sarcokat
Pár mozdony előre tolat
Álmosan kong egy táncterem
Barlangból néz az értelem

Mit ér egy elhúzódó tor
Szép remény ápol, s elkotor
Húsunkba tompa balta vág
Végzetünk szoknya, vagy nadrág

Ásít a múlt, lám könnyet ér
Dús hajunk ritkán hófehér
Utcánkban csendes béke dúl
Délután lassan alkonyul
Táskákban porladó cipó
Félhangunk váddal lázító
Vízágyúd garázsban rohad
Megosztó, fáradt gondolat
Egész a rész, mint zúzott kő
Kísért az ős, vagy felmenő
Voltam paraszt és furcsa úr
Az égbolt egyformán borul
Tudatunk ingó, ferde lét
Megkopott, foszló talpbetét
Új téren barna, régi fű
Bérházunk máza sokszínű
Eldobott utcakő gyötör
Húzunk, mint álmos hatökör
Hasznunk bár istenadta kár
Kerítés vagyunk, nem határ