Nem vagyok boldog, csak elégedett.
Deres hajamra szállhat a hó.
Lappangó szenvedély elégetett,
melegebb ágyakban most volna jó.
Nem vagyok kard, csak konyhai kés,
kedvező árakat emelt adó,
megértő támaszként fenyegetés,
nem vagyok válasz, csak választható.

Ártatlan meséid ki mondja el?
Elnémult csalogány hol énekel?
Virágos réteken, ott volna jó...
Örvénylik, hömpölyög három folyó.

Csatakos cipődet sár mossa át.
Ötven fád kivágja saját magát,
cikázva elrohan megannyi őz.
Álmatlan éjszakád hajnalt előz.

Hamis a válasz, de túl sok az ok.
Diszkóban táncolnak szökött papok.
Visszatért megváltónk. Ajtóban áll.
Csendesen mentőkért telefonál.

Kevesen maradtak jobbak közül,
megfáradt pásztorod elszenderül.
Robottal beszélsz, és fölötted két
vadmadár dalol egy kopott igét.

Három rózsa kérges földön
Éveimet véled töltöm
Hét a dallam egy a nóta
Ketten térünk nyugovóra

Veres paplan tarka párna
Holdfény vág az éj szavába
Csillog az ég selymes bőre
Aludj kedves egykettőre

Széles utcán kerge szél kél
Lábujjhegyen jár az éjfél
Padló reccsen gyertya lobban
Tündér szálldos négy sarokban

Porrá foszló mámor.
Falon függő érem.
Irtózunk szagától.
Feketén-fehéren.
Eldobott kő csobban.
Vakon célzok rátok.
Létezés egy csókban.
Kirúgott barátok.
Szétmarcangolt préda.
Zápor hull a térre.
Évek maradéka.
Imát mondasz érte.
Szárnyas malomkerék.
Ellazuló lábak.
Soha nem lesz elég.
Puttók muzsikálnak.
Gyűrűt hordó holló.
Tejeskávé löttyen.
Kivirágzó kóró.
Mikor leszünk többen?

Kinek árt a halál?
Gyönyörű az ében.
Aki keres, talál
szerelme szemében.

2018, február (Köszönet Illés Gergelynek a megzenésítésért.)

Kiégett egy üres bolt.
Füstje három napig száll.
Szegény ember bűne volt.
Forradalmat nem csinál.

Véres bugyogó a múlt.
Szemétkupacon hever.
Kiszáradt és megfakult.
Kié volt, nem érdekel.

Elmélyülő pocsolya.
Megolvadó szürke hó.
Bűvésztrükk vagy, nem csoda.
Alkotás helyett meló.

Nyeletlen a csorba kés.
Ajkaidon rozsda nő.
Értelmetlen ébredés,
porrá zúzott drágakő.