megvett egy úr és eladott ingyen
földönfutóvá varázsolt Isten
mocsokban mártózik szűkös szavam
asszonyról álmodom minduntalan

kitárult kebleken vágyódó vének
megőszült magányban téged idéznek
ébredő éjszakád nevetve néz
szétfoszló szerelem édes penész

Gyolcsba tekert aranyrudak
Könnyek fátylas arcokon
Görcsös ujjal merre mutat
Száz vándorló félrokon

Bornak tűnő maróelegy
Fej nélküli kézibáb
Szeret, gyűlöl, mind egyre megy
Visszaszáll a régi vád

Változatlan változások
Keménykedő gyengeség
Éhes gyomor, lehet más ok
Egyszer mindenből elég

Csillámfövenyt nyaldosó víz
Lábnyomokon gázol át
Tengerekben soká ne bízz
Elragadja unokád

Rongyba csavart emlékdarab
Mihez maradsz könnyen hű
Gerinc hajlik, kötél szakad
Elválik az egynemű

Kelet felől ébred a Nap
Nyugat felé száll a szó
Aki nem lép, sárba ragad
Nyikorog egy ólajtó

Hol van, ki több lehet, mint emlék?
Hol van a fűzfás menti tó?
Mindent, vagy semmit adtál nemrég.
Rongyos a tépett meghívó.

Szoknyád a heverőmön ülve.
Blúzod, mint kinyílott virág.
Tested a felhőkig repülne.
Örökké ki fog vágyni rád?

Hol van egy kivágódó ajtó?
Hol van egy bilincselt kerék?
Hol él a rég szabadult rabló?
Múltad egy börtöntöltelék.

Nem kell a városod, a házad.
Nem kell a vastag bőrcipő.
Mit ér egy áthágott szabályzat?
Mit ér a masszív múlt idő?

Illat, csak parfümök a boltban.
Éles száz összetört erény.
Mit számít dobban-e, vagy robban?
Gazdagon alvó mélyszegény.

Hol van a húsba vágó nyaklánc?
Hol van az olvadozó máz?
Hol van egy kifulladó körtánc?
Gyilkosokra nyílt börtön vigyáz.

Nem kell a jobb vigasz, a támasz.
Nem kell az elgörbülő tér.
Nem kell az új pakli, hogy válassz?
Tudom, hogy végül te lőttél.

Izzadj, akár lázas ember.
Égj el, vagy rád zuhan a hó.
Térdelj, de elmúlik december.
Ásít egy névtelen siló.

Hol van, ki több lehet, mint vendég?
Hol van a sárral festett nő?
Hol van, kit elkaszál a mentség?
Hol van az eltitkolt erő?

Bohócod és végzet szava voltam.
Álszerető, talán jóbarát.
Lábnyomok a rózsaszínű porban.
Megőrzik egy mámor illatát.