Bőrszárnyú démon legel az ágon,
fejében lázadó, vad gondolat.
Kié az akarat, vajon sajátom?
Hogyan maradtam mindig szabad?

Angyalok lebegnek áttetsző testtel,
dalukba félelem hangja vegyül.
Lelkük egy katlan, fölöttük szellem,
alattuk halandó emberke ül.

Könyve kezében, sorsát molyolja,
elméláz rajta a sápadt tudat.
Burjánzó földjén kapája csorba.
Nem valós rejtélyek után kutat.

Hiszi, hogy kezében féltett jövője
bő termést hoz, és bárányt fial?
Elfutó zsákmányra iszik-e előre?
Megbékél elbukott álmaival?

Messze fölöttük, fénylő csillagon
hangtalan figyel a fáradt Ige.
Felpuffadt világa kiárult ősvagyon,
nem tudja, lényegét megértik-e.

Győr, 2016.06.22.

Eljöttetek végre-valahára.
Íme itt a felmentő sereg.
Egyre őszebb királyunk szakálla,
végzetétől mondd, ki óvja meg?

Nézzetek e szörnyű túlerőre!
Honnan jöttek ily pogány hadak?
Urunk bástya, földjeinek őre,
pórnépünk tán mégis elszalad?

Jó lovag, tudom, nem puszta kard kell.
Szavad se add, hűséged nem vitás.
Sötétségünk támad új erővel?
Megvédi-e hitünk bárki más?

Lent a síkon új árnyékok nőttek,
várunk alatt vöröslő folyó.
Most pihenj le, hosszú út mögötted.
Ködös az éj, a hajnal harcra jó.

Győr, 2016.06.28.