Füledbe kotkodál a tyúkszínű tollas reggel
Elhessinted, de visszalépked melléd
Kibékülsz vele, hogy ébredni neked kell
Gondolod, mások már korábban megtették

Melleden ült éjjel egy pajkos kedvű lidérc
A súlya nyomta legyengült testedet
Álmaidból mégis újabb perceket kérsz
Pedig ő sehol sincs, valaki mást szeret

Hunyorogva nézel az ébredő napfényre
Hangos ásítástól rezdül szürke függönyöd
Mikor az árnyék már homlokodig érne
Bioritmusod talán félig felpörög

Kibotorkálsz lassan egy fürdőszobába
Idegen itt minden valahogy
Hatalmas zuhanyzód de régen látta
Valami tisztító és illatos dolog

Kócos fogkefe fekszik a mosdó lefolyónál
Dalolsz valamit, forró vízben zuhanyzol közben
„A szabad ember mindig önmagára talál
Köd száll mögöttem, köd jár előttem…”

Konyhaasztalodon brekeg a nagy kancsó kávé
Kidülledt szemekkel visszanéz, rád várva
Ez a nap megint a kreativitásé
A magányt a ragyogás szépen álcázza

Szobádban áll kitárt kétajtós szekrényed
Válogathatsz a megvett jópár álom között
Á, mindegy, igazán egyiket sem félted
Felveszed újra legdrágább öltönyöd

2015.