Keresel valamit, amit elvettek egyszer tőled,
bejártál száz országot már.
Kerested mezőn, várakban, felásott ősi földben,
vizek mélyén, hol a madár se jár.

Átkutattad égre törő házak tetejét,
a magasságtól őszebb lett hajad.
Sivatagi homokot nyeltél, s két tevéd
betemetve örökre ott marad.

Bíztál az adott, őszinte szóban,
hogy a börtönt csak meglátogatod.
Miért hitted, hogy amit keresel, ott van,
hol évekig tartott egyetlen napod?

Találtál kincset, kézzel foghatót.
Kényelmet vettél tömérdek pénzeden,
de jó szolgát nem találtál, holott
negyven testőr is vigyázott szüntelen.

Eljutottál a hét tornyú városba,
hol saját titkod vélted megfejteni végül,
s amit ott találtál, végzeted nehéz titka,
hogy a magányt vetted el feleségül.

Most itt fekszel élve halottas ágyadon,
szemeidben furcsa lángok égnek,
megértetted, eljött az utolsó alkalom,
a nyolcadik torony, mi benned épült, kész lett.

Győr, 2015.06.25. 12:48
Ajánlom a Magazin és a Csoport minden tagjának, sok szeretettel.
M.L.