Egymásnak feszülnek az emberi- és gépagyak,
a titkos harc újra felélénkült,
a világból újabb hatalmat haraphat,
kinél a fontos információ megmarad végül.

Forradalmak zajlanak, soha nincsen vége,
vannak régiók, ahol fegyverrel vívják,
a fejlett világban illúzió a béke,
ádáz rejtett harc folyik leginkább.

Táncolj úgy, ahogy ők fütyülnek,
a csendes manipulátorok,
ki tudja, mibe kerülhet
a tenger, ha háborog.

Csak énekelj, de dalod legyen a sajátod,
vagy tanuld meg kívülről az újabb idők dalát,
becsülj meg ellenséget és barátot,
fullasztó magány többé nem hat rád.

Hideg a háború, de forró a puska,
az ügynök a hamisak álmát alussza,
hősies álma magasra szárnyal,
leszámol egyszer a hazugsággal.

Valami készül, sompolyog hátul,
a jövő öröksége egyszer csak ránk hull,
folytatjuk, ami abba sem maradt,
a mindig fellángoló háttérharcokat.

Győr, 2015.01.17.

Félúton a menny, vagy a pokol felé
még semmi nem dőlt el,
kérdések százai sorjáznak, és elég
sok sírásó vár, aki elföldel.

Honnan jöttél, merre tartasz?
Alapvető kérdés lehet, de fontos-e?
Megtudod-e valaha azt,
hogy mi mindannyiunk közös érdeke?

Az égből jöttem, mert lelket kaptam,
és végzetem folyton a föld alá húz,
vagy sárból lettem, de egyszer majdan
a mennybe menet leszek itt rekedt túsz?

Semmiből lettünk, és semmivé válunk,
mikor a Teremtő úgy gondolja.
Vékony határvonal, min az ember, ha átjut,
megszűnik emberi mivolta.

Kölcsönkapott test, és illékony lélek,
önkényesen gyártott ideák, eszmények...
Jellemző, hogy azt hisszük, tudjuk, mi a jó,
és megértjük, mit akar a Mindenható.

Hát nem, barátom, nem tudunk mi még semmit,
különben miért kellene nekünk a feltétlen hit?
Ugyan miből nyerhetsz új, meg új erőt,
hogy állva maradj saját tükörképed előtt?

Győr, 2015.01.17.