Napra éjjel, éjre nappal,
csillagfény, vagy bősz harangdal...
Kacsintgat a tél szeme,
vár még kicsit. Jöjjön-e?

Valamit már itt hagyott:
rövidülő nappalok...
Éjfél után három perccel
új reményt ad a december.

Deres szakáll, lassan lépked,
vastag havon, jégen él meg,
holnaptól már tisztán lát
mind rövidebb éjszakát.

Átfordul a Napnak útja,
fényes csíkját másképp húzza,
később nyugszik, korán kel,
sápadt színnel játszik el.



Győr, 2014.12.21.

Nem húzza a sánta prímás
csak a szél, az zenél
megkérdezték, miért dalol más
mikor hangja sokat ér

Húzd rá, cigány, bárhol is vagy
sírok között andalog
kóbor lelked nyugtot nem hagy
kontráznak az angyalok


Győr, 2014.12.21.

Rágóssá vált számban az íztelen élet
lenyelni, kiköpni képtelen vagyok
apró egérként cincogok és félek
hogy minden bizodalmam cserben hagyott

Hatalmi játszmákban rég nem veszek részt
kicsinyes irigység már nem motivál
megvetem a vagyont, s a felhalmozott pénzt
országomban többé nem vagyok király

Monostorba menet felejtsd el a neved
új emberré akkor könnyebben leszel
koronád eldobtad, ellenséged nevet
valójában csak a szíved ünnepel

Mögöttem poros út álmosan kanyarog
nem figyelnek énrám az igazán nagyok
a világ szeletéből apró, kis falat jut
ha bezárják mögöttem a nehéz tölgyfa kaput



Győr, 2014.12.21.