Prózákat álmodik a szakember, a tétova vándor
Kedves szavakat mormol monoton munkája között
Prófétákról álmodik, s nem gátolja már semmi, tudja, mert bátor
És messzire elköltözött

Határokon túlra szállnak az álmai
Az új lehetőségek tiszteletére kiöltözik
Elfogad mindent, aki újat tanít
Megfogadja: senkinek nem fog ártani

De valamit nem felejt el soha
Hazája, szülőföldje mindig megmarad az otthona



2014.05.17.

A szabadságról dünnyög minden kis légy,
a szabadságból mintát minden nap a kék égből te végy.

A rabságtól sír sok egyszerű ember,
nem értik még, hogy aki nem mer
lázadni, az soha nem lehet szabad.

Régi, ösztönös harcodban ismered meg ősi arcodat.


Győr, 2014.05.09. 02:48

A város elalszik,
aludj együtt mindenki szívdobbanásával, kedvesem.
A legtöbb angyal rád vigyáz itt,
majdnem mindenkire egyformán, de főleg rád, hogy minden jó legyen.



Győr, 2014.05.06. 02:02

A Rózsa-tó partján pihenek melletted egy negyedórát,
nézzük együtt, ahogy a víz fölött a vadkacsák táncolnak.
A denevéreket nem szereted, de esténként mégis ott vannak.
Valaki a sátrunknál gyújtott egy kis tüzet, bronz menórát.
Ugye minket senki le nem láncolhat?

Ugye megbékélünk a bennünk tomboló démonokkal, mielőtt
minden gyilkos álmunkban a legfőbb ellenségünk előtt
valaki lelőtt?

Mint nyers embernek, gyorsan párolog a mérgem.
Arcodat a Rózsa-tó tükrében
látni fogom-e újra, amikor kell éppen?



Győr, 2014. április 27.

Hosszú éjjeleken álmodik az ember.
Álomtalanságban nyugalmat soha nem nyer.
Pihenhetne egy ilyen fejlett szőrtelen majom,
de nincs, ki rákényszerítse, nincs olyan hatalom.

Rosszul ébredhet fel,
aki kevés álommaggal alszik el.
Éjjel nyugalomcsírákat ebédel.

Rendet rak-e egy jó bosszú?
Ön dönti el, hogy álma rövid lesz, vagy hosszú,
osztályrésze a feledés,
vagy bármit mondhatok, az már túl kevés.



  Győr, 2014.04.18.