Franciska ott ül a felhők fölött,
napfényes vitorlázógépre költözött.
Elrabolt egy lelket a termiken ott fent,
a repülés, mint szó, itt lent semmit nem jelent.

Franciska elszállt, mint egy melegáramlat,
hosszú emlékezés, ami itt maradt.
Sokáig repül, és elszenderül.
Álmodja: a Földön senki nincs egyedül.

Királyok vágya csak egy lehet,
hogy minél egyszerűbb legyen a képzelet.

2014.03.31.

Negyvenöt éves vagyok.
Szeretnék egy gyermeket.
Ha fiú lesz, megtanítom ölni,
ha lány lesz, megnézem, hogy szeret.

Sok bölcsességre tanítottak öreg papok.
Túl messzire repítettek kopott kerekek.
Gyakran mondtam, hogy "ég veled".
Sokszor jó volt, hogy az idő elrobog.

Kérdések csóváját húzom a hátam mögött,
a válaszok darabjai elégnek a légkörben.
Tétova utamon hullócsillag, meteorit köszönt.
Mire földet ér, elkopott
sok megalázott ember, akit megtörtem.

Nehéz volt minden titok,
nem lesz könnyű ezután sem semmi.
Negyvenöt évig talán ragyog
a remény, amiért érdemes valamit tenni.



(2014, tavaszi ciklus folytatás)

Idáig sem volt könnyű,
ezután sem lesz nehéz.
Boldoggá változhat valami szörnyű,
vagy elrepíthet szárnnyá álmodva néhány kéz.

Ha félsz, kapaszkodj a földbe, gyökerek
őrzik a biztonságot, amíg lehet.
De ha mersz, kockáztatsz, valamit nyerhetsz is.
Esetleg könnyen megnyered.

De ne légy túl merész.

Jól éltél, és sokat néztél a fénybe,
ujjaidon szaporodtak az arany gyűrűk,
mint ahogy a tavaszi fecske vont félre
pár gallyacskát a fészkéhez, amit nyárig, sokáig gyűjt.

Néha hosszan töprengtél, hogyan tovább.
Néha nem segít a józan ész.
Néha ellentmondásosan a fagyos űr fűt.
Néha lelki pusztaságban fagy le egy csupasz láb.

Úgy békélj meg önmagaddal,
hogy mindent hibátlanul adhass át.




Győr, 2014. március 30

1.

Filozófia

Ha marad a fokhagyma, illattal áld, vagy bűzzel elűz?
Ha marad a hajnali dér és fagy, hol melegít a központi fűtés,
vagy egy távoli tábortűz?
Ez nem kérdés.

Ma marad, de itt hagyna, aki minden forróságért küzd.

Búcsúzni, és mindig megtalálni valakit újra, meg újra lehet.
Senki nem korlátoz. Sem a képzelet,
sem a valóság elgondolt, túlzó árnyai.
Minden élet-szelet
itt van egy kézben.

Minden az, ami.

2.

Intelem kemény férfiaknak

Egy csúzli a saját szemedet lövi ki,
ha épp rosszkor szakad el a gumi.
Gyermeket is nyerhetsz majd így egyszer,
vigyázz, hogy bánsz a kezeddel.

Különben nagy lesz a rumli...

3.

Fekete-fehér múlt, és jövő

Árad a fény, és nincs akadálya,
eljött a tavasz, és mindenki boldog.
Valóban így van? A sötétben várja
a Pincelény, a Pincelány párja
a hajnali ködöt.

Ördögöt ma már nem álmodik senki.
A huszonegyedik században szabad a pálya.
Más félelmek, és másfajta boldogság
tesz egy embert, hogy átlagos legyen, vagy lökött.





2014. március 30.

"Sírok, mégis élvezem ezt a napot.
Kínok gyötörnek, de nem a testemet.
Álmodom az erőről, ami eltemet,
valamilyen ismeretlen nagy lény vívódónak szabott.

Ő eleve mindent megkapott,
amit szeret."

Farmerkabátos emberek kapaszkodnak a buszon.
Jobbra-balra dől a kanyarban a jármű.
Kicsiny elátkozott lélekként a vastag ablakot bújom,
a kín és a boldogság egymáshoz mindig hű.



Győr, 2014, március