Hosszan jársz a furcsa, gazos úton,
több tucatnyi fát kell még kikerülnöd.
Bírád sok lesz, de többször ítél egyszerű népi ülnök.
Gondolod, hogy amit csináltál, csúnya volt?
Ilyen bűnökért hányan ültök?

Valaki ott lépked a nyomodban, gondolataid kutatja,
bányászni akar talán.
Van, akinek feléd nyúl láthatatlan karja,
falba ütközik az ősi magány.

Szabadon dönthet minden balga,
buta ember, mert megadták nekünk
a lehetőséget, hogy ingyen éljünk, és halva
értsük meg, az élet eltűnt.

Végül nem tudok semmi mást mondani,
mint amit te is megértettél a velem eltöltött idő alatt.
Szédülve forog a jövő, a múlt kiszáradt búvópatak,
de amit nagyon akarsz, az éppen annyi,
amennyi kell, hogy megmaradj.



Győr, 2013.11.25.