Tányérokon és poharakban szaladgál a sok kis ördög
Afrika közepén, és Európán is túl.
Sikoltoznak. Sokfelé éhínség, és szomjhalál dúl.
Nem csak a gyenge, hanem a szerencsétlen is elhull.
Feladja reményét sok jóakaratú ember, közben az ég dörög.

Valami répa fő egy bádogpohárban.
A sötétbarna bőrű nő fölé hajol.
Álmodik.
Az éjszaka halkan leszáll, félálomban hajszol
egy felejthetetlen tengerparti álmot,
megkövülten mereng.
Aztán fázósan ébred a sziklákon kint.

Fehérsörtéjű, öreg néger mormog a homokparton nem túl messze.
Ősi imát zagyvál, nem érti sem őslakó, sem újonnan jött senki.
Csak azt gondolja: Van még hová menni?
Mielőtt felkelne, leszáll az újabb este.

Álmuk nem múlik el semmiféle neszre.

"Nincsen teli tál, amiből mindenkinek jutna egy kevés túlélés,
egy apró lakoma.
Több, mint hétmilliárd ember pora
emlékeztet, hogy békés lehet,
amit kínál egy haldokló világnak az álmodozás kora."



                                Győr, 2013.11.09.