(első változat)

Péntek, tizenharmadika, kezdődik a vénasszonyok nyara.
Napsütéssel és váratlan esővel baktat, de lassan jön.
Hajnalban már párás, hideg szemerkéléssel köszönt,
átázott batyuval baktat a télígérő, de fiatal léptű vén banya.

Erdők meleg páráját hordozza még szoknyáján.
Tüskés, földiszedres ösvényeken bolyong, és elmajszol
néhány túlérett sárga ringlót. Talán ránk vár.
Lehet, hogy nyugalma megvéd sok bajtól.


Elgondolkodva még visszanéz a nyárias, zöld rétre.
Minden lepkeszárny mintája pontos emlék lett belül,
minden kóborlása megérte...
...és tovább megy a nyár, ősszé változott már,
tudja, hogy ettől érettebb lett, és nem sújthatja semmi kár...
...aztán a nyirkos nyárfaleveleken csendesen szuszogva elszenderül.

Győr, 2013.09.13.

Megtermékenyít, lehűt a mai eső, minden fáradt levegőmolekulát átmos.
Szelet hoz, rossz gázokat elragad, és frissítő
vízzel borít be mindent, ilyenkor leáldoz
a forró, zsírt izzasztó nyáridő.

Gyere hát, zápor! Zuhogj erősen, mert a bátor,
ínséget szenvedő száraz föld heteken át rád várt.
Ha  túlzásba viszed erődet, nyerhetsz egy röpke földcsuszamlásnyi időt,
de kérünk, hogy ne mozdíts sárlavinát, nagyobb sziklakőt!

A tiszta égi vízért sok ezren mondanak hálaimát.

Győr, 2008.09.10.