Uram, milyen álmokat hozol nekem?
Milyen virágokból engeded, hogy a nektárt egyem?
Főnök, megadod-e, hogy úgy legyen,
újságpapírral ne lapítsa-e szét egy ember a fejem?

Hagyod-e, hogy szabadon röpködjek?
Szeretnék korlátlanul szúnyoghálókon át.
Szeretném, ha apró, ösztönös szellemem,
nem ragadós békanyelveken,
vagy légypapíron fejezné be kockázatos sorát.

Libbenek össze-vissza, erre-arra.
Uram, mondd, merre vezet ez a légies út?
Mire jut a magamfajta parányi kis kitinvázas lény,
aki azt sem tudja, mi az érzelem, vagy mi a tény?

A tükörben szépnek látszom, vagy nagyon idegennek, ami  rút?

Lehet, hogy túl hosszú lesz az út,
és a végén sem lesz semmi válasz.

Akkor elrepülök a felkelő Nappal,
zümmögök és ciripelek,
de velem ébred minden hajnal,
túlélek minden fagyos telet,
és minden tavaszt, ami feltámaszt.

Szentjánosbogár leszek,  örökké fénylek neked.

Győr, 2013.07.21.

A csendes völgyben ma is hallgatnak az álmok.
Felette, a recés sziklákon sok áruló gyűlt össze,
sok álnok.

A széltől zúgó hegyen, nem messze felettünk,
egy röpke viharban elszáll minden rosszindulatú átok.

Béke uralja a tájat, és eltűr
végtelen változatosságot.

Győr, 2013.07.18. 02:50