Huszonöt korbácsütést kapott az élet,
felszakadt a lét, kifröccsent a véred.
Térdre estél, halálod kívánod,
visszaszállt fejedre minden egyes vétek,
beteljesült végre a fejedre szórt átok.

Felkelni a földről beszakított fejjel
nehezebb, ha talpad alatt besüllyed az út.
Sárban cuppogó lábakkal nem kell
erőlködnöd, úgyis elnyel a kút,
amit észre sem veszel a gazos ösvényen.
Nem találsz jócselekedeteidre tanút.

Csak a remény lehet, ami életben tart.
Nem lep el az iszap, nem nyársalhat fel kard.
De önállóan nem kelhetsz fel újra,
kell a segítő kéz, nem lehetsz elbújva
a világ elől odalent a mélyben.
Hiszel-e, vagy mégsem?

Győr, 2013.06.15.

Elárasztott vidék

Kiesett a délután a nap menetéből,
tűz az égi sugár, a levegő forró.
Megsüllyedt a világ, a bűz az ég felé tör,
kavarog a mező, nem volt még hasonló.

Az áradás miatt nehezen járható a táj.
Zümmög minden szúnyog, csipog ezer madár.
Csepegő fák fölött álmos héja kering,
a lápvidék nyirkos, eltévedtem megint.