Fekszünk a vöröslő, sötétedő ég alatt.
Kezünk összeér, szomszédunk a sötétzöld erdő.
Az alkony párás, vidám mezei illatot ad,
sátrunkat megbillenti egy halvány szellő.

Hamvába holt az esti tűz,
csak néhány későn alvó madár rikolt visszhangzó hanggal.
A Hold világít, fénye elűz
minden rágcsálót, és itt a hajnal.

Szárnyatört madarak botladoznak a fűben, a földön,
a nagyfeszültségű vezeték végzetessé válhat.
Megégtek egy ütközéstől, de őrzöm
örök repülési álmát egy madárnak.

Sokan vannak, talán túl sokan,
de segíteni mindig lehet,
hogy továbbszálljanak bután, s boldogan,
így megmenthetünk egy-két életet.



Győr, 2013.07.01.