Az angyal

2019.06.02. 14:40

Sorompók merednek elborult égnek
Játékos villámok rebbennek szét
Illatod mákony, vagy néha beléndek
Ládánkban űr van és némi szemét

Faragott ceruzát lóbál a jelen
Visszhangos műhelye sovány vagyon
Arcokat rajzolgat, gyümölcsöt terem
Torz képet satíroz papírlapon

Jegenyék merednek áradó vízre
Félember horgászik, hullámot lát
Halászlé rotyoghat, csípős az íze
Estére elkél az esőkabát

Túloldalt váratlan kacagás támad
Szerelmes párokat csábít egy kéj
Csukd be a szemed és nyisd ki a szádat
Hallgatlak, hallgatlak, kérlek, beszélj

Kémények merednek erőmű szélén
Lapuló füstöket tükröz a tó
Sámliján pihenve álmosan két vén
harisnyát stoppol az Örökvaló

Villamos kocsikon döcögő napok
Kicsorbult tányéron édes falat
Látod-e glóriám, örökké ragyog
Lázadó börtönben mindent szabad

Mennyből az angyalka eljött a földre
Légies küldetés, ördögi kör
Közmunkás szerszámát kapta örökbe
Mélabús mosollyal utcát söpör

 

Győr, 2019. 05. 31.

 

Szerző: Székely Máté László

Címkék: vers

Baalbek

2019.05.23. 09:37

 

Baalbek - Fedél Nélkül folyóirat 647. szám (2019.05.02.)

 

Végül

2019.05.23. 08:43

Arcodról lassan lepattog a máz
Lírádról tarka bohóc magyaráz
Vagyonod kevés, csilingel a nincs
Trónodról lezuhant fejékre tekints

Magányod végül kevésbé lesz jó
Megkísért zsebedben negyven altató
Agyadban csupán gond és fertő él
Boldoggá varázsol két méter kötél

Elveszett vádak, megfáradt harag
Vaduló gépek házat bontanak
Utolsó rézcsöved testvér vitte el
Pocsolyák fölött napfény énekel

 

Korai ébredés

2019.05.23. 08:41

Nevetve bókoló álmodó házak.
Pislogó csillagok békét vigyáznak.
Szétterül párnámon dús hajad fénye,
hajnalpír kúszik a város szélére.

 

Búcsúlevél

2019.05.23. 08:40

Keveset markolsz, ha mély gödröt ásol
Árkokat mélyítesz, repüljön más
Mit ért a gyermeked néma anyából
Kőkemény hited nem mindentudás

Kolibrik táncolnak lángoló égen
Autópályákon száguld a szó
Mit ér az arany, a porladó érem
Összevont halmaz, vagy együttható

Szunnyadó vulkánon épülő kertek
Pirosló festékkel megjelölt fák
Gazfickó lettem, bár jóra neveltek
Korbáccsal hajszol egy árnyékvilág

Naptárra firkálva virít az ünnep
Ásító inasod új rendet vél
Korhadó keresztre álcák feszülnek
Záporban ázik egy búcsúlevél