Kérés nélkül ád, ki fizet,
friss kenyeret, ivóvizet.
Kérés nélkül szép a szó,
változatlan nyárutó.

Megfáradt az alkony lába,
fűre fekszik nemsokára.
Vöröslő, vagy zöld az ég?
Estére csak semmiség.

Álmot rajzol két felére,
holdsarló lesz pengeéle,
csillagok közt rendet vág,
alszik már a nagyvilág.

2020.

     Ázott képet fest az éjjel
     Nedves tenyér, dőlt betű
     Napra szóló engedéllyel
     Kis világa egyterű

Pótszeres kávéban üvöltő jellem
Áhított reggelit mérgező szó
Felborult hokedlit sarokba tettem
Törvényben ásít a helyénvaló
Kimentett fuldokló csavargók vére
Lázadó színpadon időd szabad
Áruló bohémnak sovány testére
Kátrányba áztatott lúdtoll ragad
Távozó császárnak ki adhat enni
Kórusban csaholhat tízezer eb
Tétován szárnyal a változó semmi
Kiosztott lapokon végső szerep
Repedő deszkákat rendező bámul
Betonból épül egy rozoga ház
Megfagyott súgógép reszket és hátul
Legújabb csapatod szakmát aláz
Tátongó manézson lovasok dúlnak
Nyílzáport szenvedő vetített kép
Sakkozó parasztok mutatnak újat
Döntetlent játszik, ki mezőre lép 

     Ázott arccal szép a hajnal
     Zenét álmodik belül
     Kérés nélkül csendszavakkal
     Kacsint, aztán elrepül

 2020.

Sorompók merednek elborult égnek
Játékos villámok rebbennek szét
Illatod mákony, vagy néha beléndek
Ládánkban űr van és némi szemét